2010. október 1., péntek

Énekek

Kis óvodás az én nevem,
ki nem hiszi jöjjön velem.
Óvodába sietek én,
nem ülök az anyám ölén.
Ott magamat jól viselem,
ha kérdeznek megfelelek,
nem sütöm le a fejemet,
óvónéni ezért szeret.

Volt egyszer egy kemence,
belebújt a kis Bence.
Kormos volt a kemence,
fekete lett kis Bence.
Ránézett a mamája,
nem ismert a fiára.
Becsukta a kemencét,
jól elverte kis Bencét.

Sorba felállni kis gyerekek,
Nyújtsuk előre a kezeket,
most fel az égre, most meg le,
csípőre téve végezve.
Most a jobb lábam mozgatom,
mellé a balt is lógatom,
kétszer előre hajolok,
kétszer a földre guggolok.

Süss fel nap, fényes nap,
kertek alatt a ludaim megfagynak.

Piszkos a kezem, meg a tenyerem,
attól kapok betegséget, ha nem mosom meg.
de én megmosom szagos szappannal,
elfutnak a bacilusok, nem lesz semmi baj.

Nagyot ugrik a kis nyuszi,
az ő neve Nyuszi-Muszi,
hosszú fülű ,
és sohasem Alamuszi.

1 megjegyzés:

Tündi Daika írta...

Nagyon jók ezek a mondokák, én is gyűjtögetem őket...