Óvodakezdés

"Minden gyerektől anyít kell elvárnunk,amennyíre képes. nekünk felnőtteknek kell tudnunk,hogy mennyíre."/Gósy Mária/

Az ovis élet elkezdése idején sok szülőben felmerülnek gyermekük fejletségével kacsolatos kérdések.
-Elég fejlett-e a töbiekhez viszonyítva?
-Gond lesz-e,hogy még nem tud önállóan felöltözni,esetleg enni,ellátni magát/Wc-használat,türülközés...stb./
-Lesz-e probléméja a társaihoz való alkalmazkodásban?
-Képessé válik-e ugyanabban aritmusban, elsajátítani az ovis szokásokat,mint kortársai?
-Egyáltalán hogyan hat majd rá az új környezet,az új emberek, gyerekek?
-Nem okoz-e gondott pszichés fejlődésében ez a törés,hogy szülei,főleg anya nélkültölti el napja egy részét?
Érthetőek ezek a kérdések,hisz egy 2-3 éves kisgyerek számára az első nagy feledat az első közösségbe való beilleszkedés.Ám több éves gyakorlati tapasztalataim alapján kijelenthetem megnyuktatásul a leendő vagy már újdonsült ovis szülőknek-hogy a gyerekek,a kezdeti nehézségek/első napokban sírás,szorongás,anya,apa utáni vágyakozás/után szinte kivétel nélkül beilleszkednek új környezetükbe!
Nem okoz problémát egy egészségesen fejlődő kis apróságnak sem,főleg nem lelkileg az óvoda. Természetes hogy egyedi gondok mindig akadnak, hisz minden kicsi gyerek egyedi és más. Mégis azt hiszem, hogyha a szülők jól felkészítik gyereküket, ha kellő információt szereznek az ott folyó tevékenységekről és már a kezdeti időszakban kialakul a kölcsönös bizalom az óvó nénikkel,akkor nem lehet nagyobb gond
Sok anyuka tette fel már az előző kételkedő,bizonytalanságot tükröző kérdéseket. Mindig igyekszem megnyuktatni őket,hogy amit kicsinjük még nem"tanult meg",azt majd itt az oviban elsajátitja.Nem kell tudnia egy 2-3 éves csöpp emberkének teljesen ellátnia magát!Nem kell-mert honnan is tudná még?-az első pillanattól kezdve a beilleszkedésben,az alkalmazkodásban"fejlett"lenni! Majd az is fokozatosan kialakul az együtt eltöltött idők során. És az sem kötelező,hogy minden kicsi egyforma ütemben fejlődjék! Az a fontos talán a legfontosabb, hogy önmagához legyen folyamatos a fejlődése.
Úgy hiszem szülőként a legfontosabb,hogy "bizzanak" az új környezetben,saját gyermekükben!
Nincs zökkenőmentes beszoktatásra kész megoldás,kész jó tanács, de az igyekezet,a pozitív szemlélet,a közös felelőségérzet,a gyerekközponzúság,szeretet és türelem hosszútávon eredményt hoz!


Erzsike óvónéni